2026. szeptemberi hírlevél
Két és félszer olyan erős. Tizenöttel mehetek.
Új csónakmotort vettem. Két és félszer olyan erőset, mint a korábbi: brutális 20 lóerő van benne az eddigi 8 helyett. A csónaktest könnyű alumínium, ugyanabból az anyagból készült, mint a szovjet vadászgépek, és nagyjából egyidős is egy veterán MiG–21-essel. Az első próbaúton azt hittem, megvadult mustangokat próbálok valahogy kontroll alatt tartani. A csónak elképesztő erővel ugrott meg, szinte elmosódtak a parton a házak. Nem mehettem sokkal többel harmincnál, de a vízen ez nekem körülbelül a hangsebességnek tűnt. Életemben nem jetskiztem, és most már sejtem, miért.
Persze bejáratós motorral ilyet nem illik csinálni. A Dunának ezen a szakaszán (RSD) ráadásul 15 km/óra a sebességkorlátozás. A helyzetet az teszi különösen izgalmassá, hogy a vízirendőrök időnként a nádasból trafipaxoznak. Nem vicc.
Szóval vettem egy motort, amelyik két és félszer annyit tud, mint a korábbi, és most tanulom visszafogni.
Ööö, ha őszinte vagyok, elég ismerős ez a helyzet.
„Bármit is csinálsz, csinálj belőle többet!”
Augusztus 25. óta rengeteget dolgozom. Volt olyan napom, amikor nyolc coaching- vagy mentorcoachingülést tartottam. Nyolcat. Ezt még leírni is sok.
Pedig az okosgyűrűm rendes smasszerként korábban folyton nyösztetett. Ne egyek olyan későn. Ha keveset aludtam, ne ússzak annyit. Feküdjek le korábban. Éreztem, hogy kezd úgy beszélni velem, mint az anyám, csak valamivel pontosabb (pulzus)adatok alapján.
Aztán az első munkanapomon coaching közben olyan nyugodt és pihent állapotot mért, hogy az alkalmazáson keresztül ezt üzente: „Bármit is csinálsz, csinálj belőle többet!”
Egy gyűrű mind fölött, vigyázz, mit kívánsz! Elég Gollam vagyok ahhoz, hogy túl alaposan megfogadjam a tanácsodat.
És persze ebben van valami csodálatos is. Szeretem a munkámat. Nemcsak azt, hogy jól megy, de azt is, ami az ügyfelekkel történik. Ahogyan gondolkodunk, ahogyan egyszer csak megmozdul valami, ahogyan egy kolléga elkezdi másként látni önmagát. Mégis. Mégis. Attól, hogy valami éltet, még el lehet benne fáradni.
Szeptember elején például elindultak a PTF képzései. A Keresztény szemléletű coach- és vezetőképzés és a Mentor coach és coach szupervizor képzés is. Baromi jó csapatokkal, érdeklődő, gondolkodó emberekkel. Ez folyton emlékeztet arra, mennyire szeretem ezt a munkát: látni, ahogy valaki nem csak megtanul egy új szakmát, hanem közben elkezd másként jelen lenni a kapcsolataiban.
Közben egyre több PCC kollégát kísérek az MCC-minősítés felé. A mentorcoachingban mostanában különösen izgat, hogyan jutunk túl azon a kérdésen, hogy „csókolom, ez már átmegy a minősítési vizsgán?” Engem sokkal inkább foglalkoztat az, hogy milyen coach szeretne lenni az illető, amikor már nem kell bizonyítania, hogy jó coach.
A Givaudan belső coachainak szupervíziójában nemrég szokatlanul sok irányítást adtam, megmondtam, mivel kezdjünk, hogyan reflektáljunk rá, és csak a végén vettem lazábbra a gyeplőt. Nagyon jó visszajelzéseket kaptam. Egy céges coachképzés zárásakor pedig a résztvevő HR-vezető azt mondta, saját pénzéből szeretné folytatni egy helyi, intenzív képzésen, mert kevés volt neki a cég által biztosított havi néhány óra.
Ennek különösen örültem. Méghozzá azért, mert ki mert állni azért, hogy neki másra van szüksége, mint amit az eredeti keretek kínáltak. Számomra a közös munka sikerének egyik legjobb visszajelzése éppen az, amikor valaki nem alkalmazkodik tovább a keretekhez, hanem megfogalmazza, mire van szüksége.
Amikor engem hallgatnak meg
Júliusban elkezdtem ADHD-coachingra járni. Nemsokára hivatalos kivizsgáláson is bemérik a neurodivergenciám, de gondoltam, kicsit előre dolgozok. Ebben a folyamatban egészen váratlan élmény ért. Valaki azt csinálta velem, amit én szoktam az ügyfeleimmel. Figyelt. Nem sietett tovább. Nem akarta megmagyarázni, miért nem kellene úgy éreznem, ahogyan érzek. Igyekezett megérteni.
És én ettől egészen megindultam. Eddigi életem meghatározó öndefiníciója szerint „túl mimóza” vagyok. Túl igényes. Hogy olyan fajta megértésre, figyelemre vágyom, amilyet nem illik elvárni másoktól.
Ott ültem, szipogtam, és felmerült bennem egy másik narratíva. Mi van, ha nem voltam földönkívüli? Mi van, ha ez valóságos szükségletem? Mi van, ha ez nem is olyan teljesíthetetlen? És ha ez így van, akkor mit kezdjek azzal a felismeréssel, hogy nem mindig szerettek úgy, nem mindig hallgattak meg úgy, ahogyan szükségem lett volna rá? Ebben van gyász is. Nem kicsit. Nagyon.
Közben vége lett a nyárnak
Ezt nehezen viselem. Még úszom a Dunában, bár legutóbb már csak 19 fokos volt a víz. Ez még az a hőmérséklet, amelyen az ember képes újraértékelni az életét. Néhány fokkal lejjebb már legfeljebb a légzésére tud koncentrálni. A kajakot szerencsére egy darabig még használhatom.
Az Opera-szigeten most különösen szépek a napfelkelték. Azt hiszem, ősszel a természetnek egészen sajátos humora van: előbb elkezd egyre szebb lenni, aztán egyre hidegebb. Mintha azzal próbálna vigasztalni, hogy legalább lesz mit néznünk, ha már nem akarunk bemenni a vízbe.
Közben az élet megy tovább. Berta megkapta első fizetését a CEVA-nál, elkezdte a boncmesteri tanfolyamot, és a Honvédkórházban hospitál. Bevallom, az apai büszkeségem mellé néha némi csodálkozás is társul, amikor belegondolok, mennyire más dolgok érdeklik őt, mint engem tizenkilenc évesen. (Bár egyesek szerint a coaching is tud élveboncolás lenni…)
Könyvek, koncertek, emberek
Szelényi Iván halála is megérintett. Elkezdtem olvasni a Konrád Györggyel közösen írt Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című könyvét. A maga korában forradalmi volt, a Szabó Ervin könyvtárból online is letölthető. Érdekesség, hogy Konrád Györggyel nagyjából 16 éve beszélgethettem a balatoni házában. Szent György-hegyi borral kínált. Most, ahogy olvasom a közös könyvüket, ez az emlék is visszatért.
Olvastam Szong Judzsong Az emlékek könyvesboltja című regényét is. Persze, persze, divatlektűr, a múltfeldolgozós zsáner sikerkönyve, de azért elég jó. Min változtatnék, ha életem három pontjára visszatérhetnék? Phű, ez azért feladja a leckét!
Megérintett Krasznahorkai László és Max Neumann közös könyve, az Állatvanbent is. A képekhez komponált apokaliptikus szövegek hihetetlen sodrással ragadtak magukkal, ezekben a pillanatokban azt érzem, semmi más nem számít, csak a szöveg.
Aztán elfáradok, és úgy érzem, semmi másra nincs szükségem, csak zenére. Na, zenéből sem volt hiány. Például: Jekl Béla villányi borászbarátommal Jethro Tull-koncerten is tomboltunk. (Ez a mi életkorunkban úgy néz ki, hogy két boomer nyikorgó széken ülve elégedetten bólogat.) Fun fact: vettem Too Old To Rock’n’roll: Too Young To Die pólót, ez lesz az új fellépő ruhám az idei konferencia előadásaimon!)
Voltam pár Balaton Klubon is, múlt héten ünnepeltük Vig Misi 69. születésnapját. Európa leginkább anti-rocksztár rocksztárja, az örökös Tarr Béla-zeneszerző a róla szóló frissen megjelent könyvet is dedikálta!
És néhány jó emberrel is beszélgettem. Müller Márkkal a Katolikus Rádióban, néhány kiváló emberrel pedig a Duna Tv Agapé című műsorában. Ha érdekel, mivel és hogyan roastoltak, hallgass bele a műsorokba.
Ha most valaki elvesztette a fonalat a csónakmotor, az ADHD-coaching és Krasznahorkai között, megnyugtatom: én is. Szeptember volt.
Közben azért nem unatkozom
Októberben az ICF magyarországi konferenciáján tartok workshopot. A roppant izgalmas című szeminárium: Szerződéseink az élettel: milyen nem tudatos egzisztenciális megállapodásai vannak az ügyfélnek és a coachnak? 11.30 és 12.30 között lesz. Nem foglak hibáztatni, ha Nagy Judit PCC workshopjára ülsz be ugyanebben az időben (Meztelenül az ügyféllel szemben). Én oda mennék, ha választhatnék. (Érdekes gondolat: vajon, ha én tartanék ezzel a címmel workshopot, hányan jönnének el? Na, ezt elengedem.) További infók itt.
November 26-án, Hálaadás napján pedig a PTF-en tartjuk a coachingkonferenciánkat, amelynek vendége Ben Olsen amerikai PCC kollégám lesz. Rengeteg címe, titulusa van, aktív színész volt másfél évtizedig, van vagy 4 ezer óra tapasztalata rehab- és pasztorális tanácsadás területén, nem mellesleg a keresztény szemlélet és a coaching kapcsolatának elismert szakértője.
És van még valami, amivel mostanában különösen szeretek bíbelődni: az írás.
Az augusztusi levélben már meséltem, hogy elindult két új heti hírlevelem. Azóta eltelt néhány hét, és még mindig izgatottan várom azokat az alkalmakat, amikor végre leülhetek írni őket.
A Spiritusz – Egzisztenciális levelekben hitről, szabadságról, sebezhetőségről, kapcsolatokról, veszteségről írok.
Az Ars Sophiae – Coaching: a bölcsesség művészetében pedig coachként, mentor coachként és szupervizorként gondolkodom hangosan arról, mi történik velünk a segítő kapcsolatban. Nem hülyebiztos kérdéseket írok le, inkább arról gondolkodom, hogy kik vagyunk mi, amikor feltesszük őket.
És most kipróbálok valami újat.
Régóta dolgozom nemzetközi közegben coachokkal, mégis a saját szakmai gondolataimat eddig többnyire magyarul írtam meg. Most kipróbálom, milyen ezeket angolul is megfogalmazni. Ha vannak angolul olvasó coach ismerőseitek, akiknek ez érdekes lehet, örülök, ha továbbkülditek nekik.
ARS SOPHIAE – The Art of Coaching Wisdom
Nem kell mindig teljes gázzal
Mostanában haikukat is írok. Teljesen AI-mentesen, ami ebben a korban már-már gyanús különcség.
Mutatok hármat:
Feltámadásom
Kőbe írt feltétele
A saját halál
Lemondásaim
Magamról nem válhatnak
Önfeladássá
Igeneimmel
Mondtam nemet magamra
Ne kövesd példám
Nem állítom, hogy a szeptemberi naptáram összeállításakor már teljesen megértettem, mit akart mondani utóbbi versében a költő. A motorom mindenesetre tudna harminccal menni. Én pedig időnként szeretném kihasználni mindazt, amire képes. A munkában is, a kapcsolataimban is, az életben is.
A menetszél mellett időnként meglegyint egy kérdés is: honnan tudom, mikor van szükség a teljesítményemre, és mikor lenne fontosabb, hogy csak jelen legyek?
Ha minden jól megy, lesz néhány reggel, amikor nem kell sem a csónakmotort, sem magamat bebikázni.
Barátsággal
Norbi
norbi@izsaknorbert.hu
www.izsaknorbert.hu
www.facebook.com/izsaknorbertcoach
www.youtube.com/channel/izsaknorbert
www.linkedin.com/in/norbert-izsak-mcc/
open.spotify.com/izsaknorbert