Kedves Barátaink!
Az elmúlt hetekben, sőt hónapokban (sőt, a komplett 2025-ben) többször is szembejött velem a gyász. Pénteken temettük a nagynénémet, Marikát, néhány hónapja unokatestvéremet – most nincs kedvem folytatni a sort, pedig tudnám. Ehhez képest is megütött az EMCC Akadémia ADHD-coaching workshopján, amikor azt mondta Lovas Szabolcs, hogy sok figyelemzavaros ember életében nem az jelenti az igazi fordulópontot, amikor végre diagnózist kap, hanem amikor elgyászolja a „fantáziacsaládját”.
Azt a családot, amelynek ideális esetben értenie kellett volna őt. Azt a családot, amelyik időben észrevehette volna, mi történik vele. Azt a családot, amely validálhatta, támogathatta volt, megtaníthatta volna működni, élni.
Miközben hallgattam az előadást, arra gondoltam, hogy ez valójában nemcsak az ADHD-ról szól. Mindannyian – részben – fantáziavilágban élünk, rengeteg illúzióval. Ha nem fantáziacsaládunk, talán fantáziagyülekezetünk, fantáziamunkahelyünk, fantáziaházasságunk, fantázia-Istenképünk van. Éppen ezért a felnőtté válás jórészt gyászmunka: elgyászoljuk, elengedjük azt, ami csak a képzeletünkben volt, és szembenézünk azzal, ami valójában (nem) volt. Csak ezután tudjuk elengedni a sokszor a továbblépésben minket akadályozó keserűséget, esetleg a toxikus pozitivitást, ami nem veszi figyelembe a nehéz érzéseket, a valóságot. (Részben erről szól a Fonográf Elveszett illúziók című dala, ha Te is boomer vagy, lehet, hogy tetszeni fog: https://www.youtube.com/watch?v=st7BU-UZaCI)
A folyamatos gyászmunka mellett részt vettem az EMCC Akadémián, Barnóczki Annamarival tartottunk az ICF Hungary számára egy workshopot arról, mi minden fog 2027. január elsejétől megváltozni a coachminősítések terén (rengeteg minden!), egy saját szervezésű, rém gyakorlatias, online mini tréninget arról, hogyan segíthet az AI saját hangod hiteles megtalálásában (ajándékként csatolom a ppt-t, a benne levő link az online elérhető promptokhoz június 30-ig él!), rengeteg ACC, PCC és MCC aspiráns felvételét hallgattam, sokat mentoráltam és újabb ügyfelekkel indultak el folyamatok, valamint becipőkanalaztam még egy újabb PCM tréninget július elejére.
Elkezdtem többet írni a közösségi médiában, és képzeljétek, volt olyan szakmai bejegyzés (éppen az ADHD-ról), ami 25,000 emberhez jutott el!!! Nem is értem! De jót mosolyogtak kollégák a Szoboszlai Dominik utánlövésen is, sőt, volt, akitől már ilyen névnapi üdvözletet is kaptam…
Nagy öröm, hogy egyre gyűlnek a PERILL diagnosztikai eszközzel is a tapasztalatok. Az egyik legérdekesebb visszatérő mintázat, hogy a vezetők szinte mindenütt magasabbra értékelik a szervezet működését, mint a munkatársaik. Ez vonatkozik az emberi kapcsolatok dinamikájára, a célok tisztaságára/belső motivációra, külső és belső folyamatokra, de arra is, hogyan (és mit!) tanul a szervezet. A különbség néha egészen látványos. Ez persze nem rosszindulat vagy vakság. Sokkal inkább arra emlékeztet, hogy mindannyian más valóságban élünk ugyanazon a munkahelyen. A PERILL segítségével nemcsak a team coaching kap kemény adatokat, de – tanácsadóként – azonnali intervenciók is könnyedén alkalmazhatók, hogy kevesebb energiát égessen felesleges dolgokra a szervezet. (Ezt egyébként megtámogatja a 23 oldalas színes-szagos jelentés is.)
A PTF-en jól is és rosszul is éreztem magam. Kezdem a rosszal. Gyűlölök vizsgáztatni. Egy helyben ülni, bátorítóan mosolyogni, az összes szakdolgozatra értő figyelemmel reagálni, majd lekövetni az élő coaching folyamatokat olyan összpontosítást igényel, ami nekem nehezen megy, és meghatározhatatlan mennyiségű kávéval bírom csak ki. De kibírom. Cserében látom azt, hogy egymás után jönnek a kiváló eredmények, olyan kollégák, akik szeptemberben kezdtek a coachingról tanulni, aztán szerényen meghúzták magukat, a tanév végére gyakorlatilag PCC szinten coacholnak – na, ez sok mindenért kárpótol!
Ugyanakkor a PTF-en volt oktatói továbbképzés is, amelyen Hézser Gábor és Krasznay Mónika családkonzulensi eszköztárába pillanthattam bele. Nagyon elgondolkodtatott. Egyebek mellett arról is beszélgettünk, hogyan alakítják oktatói identitásunkat a családi történeteink. Miközben hallgattam a többieket, rájöttem, hogy az én szakmai működésemben mennyire meghatározó lett édesapám kreativitása és humora, nagypapám gyakorlatiassága, valamint az a tapasztalat, hogy az egyéni autonómia tisztelete nem egyszerű pedagógiai módszer számomra, hanem igencsak személyes ügy.
Foglalkoztat, hogy a Biblia elvitelre podcast után többen megkerestek kérdésekkel, beszélgetési igényekkel. Egy nagy karizmatikus egyház több lelkipásztora is jelentkezett, de vegyesek az érzéseim: van, aki nagyon elkezdett dolgozni magán, más tologatta az időpontot, végül másokkal való „tanácskozás után” el sem kezdődött a folyamat, megint más meg mintha információkat gyűjteni jött volna. Keresem az etikus, transzparens és konstruktív (együtt)működés lehetőségeit, miközben nagyon szeretnék segíteni.
A kulturális élet sem hagyott unatkozni. Volt néhány emlékezetes darab, például A színházcsináló, vagy a Katonában a Rekviem. Középiskolásként (francia kéttanyelvű) eredetiben olvastam a 20. század francia irodalmát, és megrendítőnek találtam Camus Közöny (igazából L’étranger, most a mozikban is így fut: Az idegen) vászonra vitelét, és elgondolkodtató volt a misztikus, látomásszerű elemekkel tűzdelt izlandi, A szeretet, ami megmarad című film is.
Az elmúlt hónapokban egyre többször vettem észre magamon a már-már kényszeres írásvágyat. Talán láttátok is, hogy a facebookon, linkedinen – magamhoz képes – meglepően aktív voltam. Azt valószínűleg nem tudjátok, hogy az elmúlt hónapokban 200 oldalt jegyzeteltem mindenféle szakmai, egzisztenciális és egyéb kérdésekről (sőt, van egy könyvünk Sitku Tibivel, aminek tervezgetjük a kiadását!), amiket viszont nem a közösségi médiában tervezek megosztani, kibontogatni.
Mindent megvizsgálva, arra jöttem rá, hogy gondolataim és írásaim publikus része két irányba halad. Az egyik szakmai (a másik járhatatlan, ja nem! :)), és a coaching mesteri működésének mikéntjével foglalkozik. Mitől lesz mesteri egy coaching? Mit tanul(hat)ok coachként, assessorként, mentor coachként és coach szupervizorként a kudarcokból és a best practice-ekből? Milyen „fogások”, működések visznek közelebb a hiteles munkához, hogyan változik a nemzetközi ökoszisztéma, és ennek milyen előnyei, kockázatai és mellékhatásai várhatók, hogyan lehet gyengéden – mégis határozottan – megmutatni azt az ügyfélnek, aminek a meglátására még éppen csak érik; és persze hogyan lehet minderre jól felkészíteni ügyfelet, és néha coachot egyaránt.
A másik irány „mélyebb”. Erről már posztoltam a facebookon, amikor a Czövek Tamással közös pünkösdi kalandunkról írtam. Ott azt osztottam meg, hogyan ismerjük meg egymást hamarabb és jobban a sebeink alapján (vö. Jézust is a sebeiről ismerik fel a tanítványai), és ezt hoztam összefüggésbe Brené Brown méltán elismert sebezhetőség-írásaival. Olyanokról fogok írni az érdeklődnek, mint például a fentebb említett fantáziacsalád és fantázia-élet elgyászolása, és illúzióink, illetve illúzióinkba kapaszkodó énünk integrálása a jelenbe, és a jövőnkbe. Vagyis részben egzisztenciális, részben teológiai, részben életvezetési/önismereti témákat járok körül. Mindazt, ami engem mélyen érdekel.
A formája ezeknek – egyelőre – a hírlevél lesz. Ha Téged is érdekel valamelyik téma, kérlek, dobj egy e-mailt az info@izsaknorbert.hu -ra ezzel az üzenettel: „SZAKMAI” – és máris feliratkoztál a coachingot érintő hírlevélre, amit heti-kétheti rendszerességgel tervezek kiküldeni. Ha nem az érdekel, hogyan működik a coaching, hanem az, hogyan működik az ember, akkor legyen ez az üzenetben: „EGZISZTENCIÁLIS”. A sorozat a következő hetekben indul, ha július 15-ig sem érkezik semmi tőlem, akkor írj rám újra, mert valami elromlott!
(Ja, és természetesen mind a kettőre is feliratkozhatsz!)
Ha van kedved, hallgasd meg a Cross FM adását Bali Mónikával, Pajor Tamással és velem, kövesd a PTF Coaching Podcastját a friss részekkel, és fontold meg, hogy beiratkozol a PTF valamelyik képzésére (szeptemberben két csoporttal indul a Keresztény szemléletű coach és vezetőképzés, illetve egy csoporttal a mentor coach és coach szupervizor képzés).
Szeptemberben újra indul a 100 napos Tudatmódosító-kihívás, legyél early bird, illetve hamarosan megmutatom, mit jelent a vadiúj, 30 napos coach-kihívás, ami szintén szeptember elsején indul el. Nagyon jó lesz, most éppen a landing page-et farigcsáljuk hozzá!
(Ja! Ha nem voltál az Annamaris workshopunkon, tudd, hogy 2027. január elseje után nagyon megdrágulnak a minősítés felé vezető mentorcoaching-folyamatok. Ha tudod, tervezd be 2026-ra, minden valószínűség szerint jobban fogsz járni!) (Még egy zárójel: Az ICF által akkreditált képzők tartottak egy online bemutatkozást, a PTF-et én képviseltem. Ha érdekel, keress rá, hátha fent van valahol a neten, vagy írj a hazai chapternek, szerintem érdekes volt!)
Addig is vigyázzatok magatokra, élvezzétek a nyarat, és ha van olyan fantáziátok, amelyhez görcsösen ragaszkodtok, fontoljátok meg, hogy esetleg nem megvalósítani kellene, hanem elgyászolni.
Néha ugyanis ott kezdődik a szabadság.
Barátsággal,
Hajnalka és Norbi
norbi@izsaknorbert.hu
www.izsaknorbert.hu
www.facebook.com/izsaknorbertcoach
www.youtube.com/channel/izsaknorbert
www.linkedin.com/in/norbert-izsak-mcc/
open.spotify.com/izsaknorbert