ARS SOPHIAE – Coaching: a bölcsesség művészete – I. /3.

Mi történik két kérdés között?

A kezdő coach megörül, amikor végre érteni véli az ügyfelét. Az érett coach ilyenkor még csendben vár. Nem siet jelentést adni annak, amit hall. Megvárja, amíg a jelentés az ügyfélben születik meg.

Mi történik, amikor a coach nem csinál semmit? – ezt a címet is adhattam volna ennek a levélnek. Az első Ars Sophiae-ben arról írtam, hogy a coach egyik kísértése, hogy hamar megszüntesse a bizonytalanságot. Amiről most írok, az is valahol erre rímel: ha a coach észlel valamit, akkor szeretne minél előbb jelentést tulajdonítani neki, részben, hogy megszüntesse a bizonytalanságot, részben, hogy végre valami konkrét, „megfogható” dolgot kapjon, részben pedig azért, hogy ezzel segítse az ügyfél további munkáját.

Emlékszem, 7-8 évvel ezelőtt az ICF-ben úgy keretezték az ACC, a PCC és az MCC közötti működést, hogy ACC szinten egy struktúrán „nyomjuk át” az ügyfelet, PCC szinten már nagyon örülünk, hogy egy csomó mindent észlelünk, és visszajelzünk, büszkék is vagyunk a coachképességeinkre, MCC-ként pedig leginkább jelen vagyunk.

Erről a jelenlétről szeretnék beszélni. Tegyük fel, az ügyfél hangja megremeg. Mondhatnám erre azt, hogy „hallom, megérint az, amit mondasz. Nehéz lehet. Nem muszáj beszélni róla.” Partneri, simán belefér még a PCC-be. Csakhogy ebben a pillanatban több ponton is előre szaladtam: Kicsit villogtam azzal, hogy észrevettem ám, hogy meg vagy érintődve, én már azt is látom, hogy ez neked biztos nehéz, sőt, amilyen durván udvarias vagyok, még azt is felajánlom, hogy nyugodtan húzódj vissza a csigaházadba.

A coaching egyik legnagyobb csodája, hogy az itt és mostban az ügyfél számára helyben alakul, formálódik egy-egy történés jelentése. Mivel jó coachok vagyunk, van tér arra, hogy önmaga legyen, spontán mondjon, érezzen, megéljen dolgokat. Ezek gyakran a nem tudatos részéből származnak, és a csoda akkor történik meg, amikor az ügyfél saját maga kezd el jelentést, jelentéseket tulajdonítani ezeknek.

Kicsit olyan, mintha akkor születne meg egy új értelmezési keret, már-már identitásdarabka. Az ügyfél ugyanis sokszor – bár eleinte ezt még maga sem tudja – nem információért jön, hanem azért, hogy megszülessen benne valami, ami addig még nem létezett. Ez a valami lehet egy új önértelmezés, egy új történet, narratíva magáról vagy a helyzetéről. És ennek a létrejöttét nem lehet siettetni.

Ez ugyanis a születés csodája. Akkor vagyok tapasztalt coach-bába, ha nem nyomom teli a szervezetét epidurálissal, nem ugrálok a hasán, és nem akarom már jó előre megmondani a születendő gyermek nemét. Adok időt, csendben „bábáskodom”. A baba ugyanis nem az én fejemben születik meg…

Például: „Megremegett a hangod. (csend…) Jelent ez valamit? (csend) Mi történik benned? (csend) Mit mond ez neked? (csend).

Érzed a különbséget? A jelentést, az értelmet az ügyfél mondja ki, de nem tudja addig kimondani, amíg nem kap erre teret. A csend hozza létre ezt a teret. Az én jelenlétem pedig a biztonságot adja ahhoz, hogy felfedezze a saját jelentéseit.

Az is megtörténhet, hogy túl hamar kérdezek. „Mit jelent neked az, hogy megremegett a hangod?” Bár pontos ez a kérdés, ha nincs előtte csend, tér, akkor nagy a kockázata annak, hogy az első választ mondja ki, hiszen még nem ment végig a „szülési folyamaton”. A csend, a tér tovább érlelheti a választ, újabb és újabb jelentések születhetnek.

Oké, de hogyan csinálja ezt meg a coach?! Csak akkor vagyunk erre képesek, ha nemcsak az ügyfél számára, de saját magunknak is képesek vagyunk csendet teremteni. Ez a csend azonban nem a jelentés kereséséről, hanem az ügyfél és a coaching iránti bizalom termékeny csendjéről szól. Bízunk abban, hogy az ügyfélben több bölcsesség van, mint amennyit éppen látunk. Ilyenkor elengedjük a haladás akarását, és odafigyelünk magunkra, az apró rezdülésekre. És arra is, ha éppen nem rezdül semmi.

A Spiritusz e heti számában arról írtam, hogy Illés ugyanarra a kérdésre egészen másképpen válaszolt, miután végigment a csend útján. (Szakmailag? Ha Illés coacha lettem volna, nem attól félek, hogy csend lesz, inkább attól, hogy túl hamar megszólalok, és elveszem tőle azt a jelentést, amelynek még meg kellett születnie.)

GYAKORLAT

A következő coachingüléseden figyeld meg magad. Mikor érzed először azt, hogy „na, most már tudom, mi történik”? Ne mondd ki. Várj még egy kicsit. Figyeld meg, mi születik meg ezután az ügyfélben – és benned.

Jövő héten arról gondolkodom tovább, mi van akkor, ha senki nem kap jelentést, választ – coach és ügyfél egyaránt tanácstalanok.

Ha coachként szeretnél magadban is több ilyen termékeny csendet kialakítani, örömmel hívlak a szeptemberben induló 100 napos Tudatmódosító kihívásba. Méghozzá azért, mert meggyőződésem, hogy a coach legfontosabb munkaeszköze nem a kérdései minősége, hanem a saját belső tere. Tulajdonképpen ezért hoztam létre a Tudatmódosító kihívást. (A „hirlevel” kuponkódra 10 százalék kedvezményt kapsz valamennyi csomagból. További infók itt: tudatmodosito.hu)

Ha van olyan ügyfeled, aki szintén profitálhat ebből – például azért, hogy önállóbban tudjon jelentést találni a saját életében zajló folyamatokra –, bátran oszd meg vele is a lehetőséget!

A jelentések iránti olthatatlan kíváncsisággal,

Norbi

A hírlevél végleges változata egy több órás szerkesztői párbeszéd eredménye köztem és a ChatGPT között. Nem azért használom, hogy helyettem írjon, hanem hogy vitatkozzon velem, kérdezzen vissza, és segítsen addig csiszolni a gondolatokat, amíg valóban azt mondják, amit szeretnék.